Akne
A bennünk munkálkodó negatív érzelmek különösen kellemetlen tüneteket alakítanak ki a gyermek és a felnőttkor határán. A test minden tekintetben egy bonyolult “érési” folyamaton megy át. Ilyenkor a mentális és az érzelmi oldalunk tüzes reakciókkal bombázza a fizikai testet.
Felkavarodnak az érzések, gondolatok és minden olyan bonyolultnak, kilátástalannak tűnik. Az akne vagyis a pattanások megjelenése arra utal, hogy kezdetét veszi az identitásunk megszületése.
Ebben az időszakban ÖnMAGunkról alakítunk ki véleményt, amit legtöbbször sajnos rosszul csinálunk.
A szülői elvárások különösen karcolják az ifjak nézeteit és a bennük eluralkodó indulatok egyre frusztrálóbbá, fojtogatóbbá elviselhetetlenebbé kezdenek válni. Akaratuk mellett modern látásmódjuk is szembe ütközik a régi mintákkal. Ezeket tetézi a fizikai test átalakulása. A hormonok gyújtó szikraként lobbantják be az érzelmi világot és a test megkezdi átalakulását minden tekintetben. A folyamatosan kialakuló benső örlődés, ami ellenérzéseket vált ki gondolataikban nem hagyja nyugton a mentális oldalt, éppen ezért sokan pótcselekvéseket alakítanak ki, hogy így kompenzáljanak. Nyomkodás, kaparás, hajtépés, körömrágás mindenféle „öncsonkító” bánásmódra rászoknak és függőségeket produkálnak. Ezek pedig olyan programok amiket nagyon nehezen lehet elhagyni és sajnos súlyosabb esztétikai rombolásokat hagynak hátra mint a gyulladásban lévő pattanások. Tudom nem egyszerű megálljt parancsolni a kezeknek, de érdemes ilyenkor eszünkbe juttatni a kozmetikus szavait “Ha elkaparod vagy széttrancsírozod (elnézést a kifejezésért, de szerintem ez a helyes meghatározás arra amikor otthon a tükör előtt “sebészeti műtétet” végez magán valaki gombostűvel) több pénzt kell költened az arcodra és többet is szenvedsz majd mert nehezebb a hegeket eltűntetni miatt a pattanásokat kezelni”
Ez az átalakulás egy érzelmi csapda, amiben sokan tudattalanul szenvednek. Kilátástalannak élik meg a helyzetüket és féltik vagy inkább vágyják a szabadságunkat, függetlenségünket.
Az érzelmi hánykódás során kialakul egy önutálat. „Perifériára szorulok mert képtelen vagyok megfelelni másoknak. Ronda vagyok! Meg akarok szabadulni ettől a helyzettől!” Ezek a gondolatok olyan mélyre viszik az érintetteket, hogy sokszor kommunikációs problémákkal is bővül a gyötrelmi palettájuk. “Nem tudom kimondani. Nem vagyok képes vállalni magamat.”
Kemény érzelmi megélések, amikről még a szülőknek is nehéz tudomást szerezniük. Az “áldozatok” képesek elszigetelődni a környezetüktől, magukba zárkózni és megtéveszteni az embereket. Ilyenkor a szülők is tehetetlenül állnak a dolgokhoz és sajnos ez türelmetlenséghez is vezet. Ha ilyen esetekkel találkozok mindig szülő nélkül konzultálok a vendéggel mert akkor a testi reakciókból látom mi a helyes és mi a hamis válasz. A szülői jelenlét mindig torzít a valóságon mert magában hordozza a társadalmi megfelelés kényszerét. „Áááá az én gyerekem nem….” Dehogynem csak Te gondolod máshogy. Felteszek egy kérdést a vendégemhez és a szülő válaszol. Ugye, hogy beugrik Neked is legalább egy ilyen sztori, amit végig asszisztáltál már? Szándékosan írok ezekről mert így kevésbé fájdalmas a szembesítés.
A súlyos esteknél kevésnek érzem a kozmetikai jegyek külső kezelését, de sajnos még nagyon ritka amikor elfogadják ezeket a nézeteket és nagy hangsúlyt fektetnek a benső munkákra is.
Sikeresebbnek gondolom ha kívül-belül rendet teszünk mert akkor ezen az érési folyamaton tudatosan át lehet kísérni az érintetteket. Sok esetben pár kezelés után a vendég csalódottságot érez és lelkesedése elszáll pedig a sikerhez idő és türelem kell.
Át kell nézni a táplálkozást a bőrápolási szokásokat és a lelki dolgokat. Ha három irányból kezdünk munkához gyorsabban érhetünk el látványos változásokat.
Törekedni kell a határok kijelölésére, ettől eddig engedek be az életembe valakit vagy valakiket. Meg kell tanulni elfogadni azt aki vagyok, amikre képes és képtelen vagyok, mert ahányan vagyunk, annyifélék vagyunk és éppen ez a szép benne, hiszen kapcsolódásainkkal tudjuk színesebbé tenni az életünket.
A pattanások olyan külső jegyek, amik undort keltenek sokakban és ez szégyenérzetet kell. Vannak esetek, ahol már olyan mély megélései vannak a személynek, hogy szántszándékkal el akarja riasztani maga körül az embereket. „Magam akarok maradni mert már nem bírom elviselni….a helyzetet! Szeretetlen vagyok mert egy ilyen arcot nem lehet szeretni!”
A döntések felvállalása a szexualitás elfojtása mind szerepet játszhat. „Vágyom rá, de…!” vagy éppen „Rettegek, hogy ügyetlen leszek.”
Ezek a félelmek nem múlnak el nyomtalanul mert tudat alatt képesek vagyunk magunkkal cipelni utunkon akár egy életen át.
Sok ember megfordul nálam és mindig van egy sztori! Egy szülő, tanár, diák aki molesztál valakit vagy megszégyeníti nyilvánosan az „áldozatot”. Irritáló ellenérzések, amik elutasítást váltanak ki vagy éppen az attól való félelmet hordozzák magukban és a velejáró szégyen bizonytalanná teszi a jövőképemet MAGamról.
Nem csak az arc érintett ilyenkor, de a hát, nyak és a mellkas is számos esetben gyulladt fájdalmas pattanásokkal van tele. Ami előttünk van és bennünk félelem a jövőnkkel kapcsolatban azt a mellkasi terület tükrözi. A nyak és hát dühöt, elfojtásokat mutat. A háton lévő gyulladások pedig a szokások, szorongások és az elmúlt régi félelmekre utalnak.
Szülőként fontos felismerni és segíteni gyermekeinket mert olyan elágazóhoz érkeznek, ami döntő szerepet játszik további életük alakulásában. ÖnMagunk meghatározása és elfogadása jövőnket határozza meg! Ha elhiszed, hogy bukott vagy az is leszek, de ha megérted ennek a folyamatnak természetét, türelmesen, tudatosan szemléled az átalakulásodat akkor időt nyerhetsz magadnak mert úgy indulsz neki a nagybetűs életnek, hogy ismered azt akivé váltál.
Köszönöm, hogy figyelmet fordítottál a gondolataimra és az idődből nekem is adtál!
